Mikor azt érzed,
nincs mit már tenned,
amikor arra kéred a benned élő Istent:
segítsen megtenni a legnehezebbet!
Voltál már te ilyen helyzetben?
Sírtál már te kegyetlen gyötrelemben?
Amikor a szó elhagyja az ajkat,
amikor a szó fájón, de búsan hallgat,
..
Amikor a szónak nem érted a jelentését,
akkor tudod meg, ki is voltam én!
Amikor a dalban nincs már
csak suttogás,
amikor az életedben nincs senki más,
amikor azt érzed, sírnod kéne neked,
akkor a szó elhallgat újra benned.
Amikor felismered,
miért történik ez veled.
..
Amikor azt érzed, nincs már mit tenned,
Amikor arra kéred a benned élő Istent:
segítsen megtenned a legnehezebbet!
Voltál már te ilyen helyzetben?
Sírtál te már kegyetlen gyötrelemben?
Fájt neked a lelked, amikor azt érezted,
hogy innentől tovább már nem megy?
Amikor megértetted a miérteket,
a boldogtalan életedben,
a boldogtalan lelkületben,
a boldogtalan ismeretben,
akkor tudtad meg, miért is van ez!
..
Soha nem értetted, mit jelent,
Hogy a fény itt éljen újra benned,
Mert a fény kiégett már,
Mert a fénynek nem kellett a fényoltár.
..
De amikor a fény újra ég most benned,
Akkor tudod csak, mit is jelent mindez.
..
A bátortalan élet nem boldogít téged,
A bátortalan életben nincs többé fény benned,
Mert fel kell ismerned a legnehezebbet,
Hogy el kell fogadnod, ami nehezen megy.
..
Tudnod kell fényben élni,
Tudnod kell a fényt megismerni,
Amikor megismerted újra,
Akkor leszel boldogabb, mint most vagy!
Tudnod kell látni,
Tudnod kell újra élni,
És ami a legfontosabb:
Tudnod kell szeretni!
Mert a fájó remény ott él benned ugyanúgy,
Mint bennem,
Mert a fájó érzés ott van benned és bennem,
Mert a nehéz múltbeli emlékek
Felszínre törtek és előjöttek.
..
De hogyha megérted, miért történt mindez,
Akkor összerakod a puzzle képet,
Mert a darabok szerte hullottak benned,
De most újra életre kel benned és bennem.
..
A puzzle darabok nevetnek és sírnak,
Mert a múlt képei újra fájnak,
A fájdalomnak nincs is már súlya,
Mert eltörlődik és felülíródik a múltban.
Ezért tudni kell bocsánatot kérni,
Tudni kell elfogadni és sohasem sírni.
..
Mert az elfogadás, hidd el, fényt borít a múltra.
Csak a fényt sokan nem ismerik,
A fényt sokan csak keresik és keresik,
De te, aki a legkisebb fény vagy,
Elindítod azt, amiért itt vagy.
..
Mert azt ugye, tudod: nem véletlenül
jöttél te ide,
a kérdés csak az, hogy felismered-e ezt!
Ezért hát fogadd el tőlem a
bocsánatkérésemet,
Mert nem tudtam, hogyan is neveljelek.
Most pedig azt kérem,
Élj boldogan és nevess!
..
Mert tiszta szívből
szeretlek
én téged!
Te voltál a Legkisebb fény nekem
és te is leszel, amíg csak élek!
Sajnálom, hogy ezt nem mondtam el
sokkal előbb neked,
De tudom, hogy ez él benned
és bennem,
Mert mindketten sérültünk a múltban,
Mindketten fájón nevetünk a mostban!
..
De a lelkünk összeköt minket újra,
Mert a lélek nem érez fájdalmat
a mostban!
..
A lélek emlékszik minden egyes fordulatra,
Szeretném még egyszer elmondani neked,
Élj, hogy boldog lehess,
Örülj az életednek,
és kérd, hogy a fény legyen újra veled!
..
Mert a fény beköltözött a te
otthonodba,
A fény utat mutatott a múltra,
De a fény kéri most a mindenható Istent,
Hogy adjon újra megértést és nagyon erős hitet,
Mert a hitetlenek nem élhetnek a fényben,
A hitetlenek nem is szerettek téged.
A fény kinyílik most benned,
Azért, hogy újra boldog lehess.
Bánatosan írtam ezt a verset,
Mert a bánat kényszerített engem.
A bánat utat mutat a feledésre,
és azt üzeni, hogy Élj, remélj és szeress!
Boldog ünnepeket!
Isten veled!
