Amikor azt érzed, nincs már mit tenned!
Amikor arra kéred a benned élő Istent,
segítsen megtenni a legnehezebbet!
Voltál már ilyen helyzetben?
Sírtál már kegyetlen gyötrelmedben?
Amikor a szó elhagyja az ajkad,
amikor a szó fájón, de búsan hallgat,
amikor a szónak nem érted a jelentését,
akkor tudod meg, ki is voltam Én!
Amikor a dalban nincs más csak suttogás,
amikor az életedben nincs már senki más,
amikor az életedben nincs már senki más,
amikor azt érzed, sírnod kell neked,
akkor a szó elhallgat újra benned!
Amikor felismerted miért történik ez veled,
fájnak a felismerések de el kell fogadnod őket!
Amikor azt érzed, nincs már mit tenned,
amikor arra kéred a benned élő Istent,
segítsen megtenned a legnehezebbet!
Voltál már Te ilyen helyzetben?
Sírtál már kegyetlen gyötrelmedben?
Fájt neked a lelked, amikor azt érezted,
hogy innen tovább már nem megy?
Amikor megértetted a miérteket
a boldogtalan életedet,
a boldogtalan lelkedet,
a boldogtalan ismeretlent,
akkor megértetted miért történt mindez!
Soha nem értetted mit jelent,
hogy a fény itt éljen benned,
a fény kiégett már,
a fénynek nem kellett a fényoltár!
Amikor a fény újra ég benned,
akkor tudod csak, mit jelent mindez!
A bátortalan élet nem boldogít téged,
a bátortalan életben nincs többé fény benned,
fel kell ismerned a legnehezebbet,
el kell fogadnod, ami nehezen megy.
Tudnod kell fényben élni!
Tudnod kell a fényt megismerni,
amikor megismerted újra,
akkor leszel boldogabb, mint most vagy!
Tudnod kell látni!
Tudnod kell újra élni,
és ami a legfontosabb: Tudnod kell szeretni!
Mert a fájó remény ott él benned,
ugyanúgy mint bennem.
ugyanúgy mint bennem.
Mert a fájó érzés ott van benned és bennem,
mert a nehéz múltbeli emlékek
felszínre törtek.
Ha megérted miért történt mindez,
össze tudod rakni a puzzle képet,
a darabok szerte hullottak benned,
de most újra életre kelnek benned és bennem!
A puzzle darabok nevetnek és sírnak,
mert a múlt képei újra fájnak,
a fájdalomnak nincs is már súlya,
mert eltörlődik és felülíródik a múltban.
Ezért tudni kell bocsánatot kérni,
tudni kell elfogadni, és felemelt fővel járni!
Az elfogadás fényt borít a múltra,
a fényt sokan csak keresik és nevetnek rajta.
Te aki a legkisebb fény vagy,
elindítod amiért itt vagy!
Mert azt ugye, tudod?
Nem véletlenül jöttél Te ide
a kérdés az, hogy felismerted-e ezt?
Ezért fogadd el a bocsánatkérésem!
Mert nem tudtam, hogyan kell felnevelnem téged!
Most csak azt kérem, Élj Boldogan és Nevess!
Tiszta szívből szeretlek Én téged!
Te voltál a Legkisebb fény nekem
és Te is leszel, amíg csak élek!
Sajnálom, hogy ezt nem mondtam el
sokkal előbb neked,
De tudom, hogy ez él benned
és bennem!
Mert mind a ketten sérültünk a múltban,
most mindketten fájdalmasan nevetünk a mostban!
A lelkünk összeköt minket újra,
a lélek nem érez fájdalmat a mostban!
De emlékszik minden egyes pillanatra!
Szeretném még egyszer elmondani neked,
Élj, hogy Boldog lehess,
örülj az életednek, és kérd,
hogy a fény legyen újra veled!
Mert a fény beköltözött
a Te otthonodba,
A fény utat mutatott a múltra,
a fény kéri a Teremtő Istent,
adjon újra megértést és nagyon erős hitet!
Mert a hitetlenek nem élhetnek fényben,
a hitetlenek nem is szerethetnek téged!
